Művészeti írások
…méltatások.
Fényedények
Írta: Kozák Csaba
A „Fényedények” c. kiállítás magynitó beszéde, mely elhangzott Pataky Művelődési Galériában 2007. november 16-án.
Péter Ágnes gazdag életművét mindig is a transzcendens világ, az anyagon, az érzékelésen túli, a tudatalatti jelenségek vizuális megjelenítésére való törekvés jellemezte. A jelen tárlata is ennek a gondolatkörnek a jegyében készült, megragadva és túlmutatva a fény problematikáján, csapdába ejte azt, de nem úgy, ahogy az a fekete lyukak esetében történik, tehát művei nem elnyelik, hanem kisugározzák, megsokszorozzák a fényt. A fényedények darabjai az utolsó hat évben készültek különböző anyagok és technikák felhasználásával.
Az itt kiállított munkák, sorozatok lehetnek sík és térbeliek, falra és posztamensre helyezettek, vagy akár a földre fektethetők. Anyaguk a vas, a krómacél, papírra és vászonra printeltek, UV-fényt kibocsátók és a környezet fényét tükrőztetők. A nagyméretű fali objektek a komputer-tervezés után plazmavágóval vannak kivágva-kilyuggatva. Az alapforma mindig szimmetrikus, a hiátusok, lélegző lyukak is eképpen komponáltak, míg a felület részletgezdagon megdolgozott, csiszolt, polírozott a kéz motorikus mozgása következtében. Maga a forma felidézhet hengereket, a Tóra tekercsét, beleláthatjuk a pólyát, a babapiskóta körvonalát, de akár egy kilapított Coca-Colás fémdobozt is.
Kíméletlen Művészeti Napló
Írta: Wehner Tibor
Zalaegerszegen, a Gébárti-tó mellé települt Kézművesek Házában megrendezett művésztelep záróaktusának, illetve a házat körülvevő festői környezetben otthonra lelt új szoborpark avatóünnepségének vendége vagyok: a júniusi hetekben négy szobrász dolgozott itt a város önkormányzatának és üzemeinek támogatásával, illetve segítségével. A művészek szállást, ellátást, nyersanyagokat, gépeket és segéderőket kaptak, és így maradan- dó anyagba álmodott, monumentális terveiket valósíthatták meg….
A memória ikonográfiája
Írta: Szombathy Bálint
Az emlékezet a kultúra és az ember fennmaradásának kulcsfogalma”, fekteti le tézisét Keserü Katalin, aki a jelen kötetben az emlékezést művészetelméleti, pszichológiai és kultúratudományi fogalomként közelíti meg. A későbbiekben ezt a kulcsfogalmat a jelenkori ” főként kilencvenes évekbeli ” magyar művészet új műtípusainak meghatározása céljából alkalmazza.
Egy park szobrokkal – szoborpark?
Írta: Simonffy Szilvia
Kevesen tudják, működik egy művésztelep, melynek gyökerei a hatvanas évekbe nyúlnak vissza, előbb Egervári, majd Zalaegerszegi, azt követően pedig Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep néven. A helyszín immár 10 éve a Gébárti-tó partján álló Kézművesek Háza, ami sajátos atmoszférájú nyugalmas hely. A Gébárti Művésztelep elnevezés a Zalaegerszeg határában lévő helységnévből ered. Az ország nyugati határánál nyaranta működő alkotótelepen nem kristályosodott ki egységes szemléletű művészeti műhely, az évek során szobrászok, festők és grafikusok változó részvételi aránnyal fordultak meg a telepen. Hivatásos és amatőr más-más generációt képviselve adja át egymásnak alkotói tapasztalatát, művészeti áramlatok, műfajok és eszmék cserélődnek évről-évre. Elhelyezéséből, műfajából és méreteiből adódóan elkülönül a gyűjteménytől a gébárti szoborpark 18 darab köztéri plasztikája. Az állandó nyilvánosságnak szánt művek köztéri programok színterén egy parkban helyezkednek el. Szoborpark. A szóban foglaltatik, feltételez szobrot és feltételez parkot. Több mint mű-együttes, bizonyos fizikai elkülönülést, szellemi és formai kapcsolatot ígér. Továbbá a környezetkultúra része, igényes tájépítészet, ami előnyére válik tájnak és szobornak egyaránt. A szoborpark szó feltételez bizonyos mennyiségbeli, még inkább minőségbeli színvonalat. Tartsuk szem előtt, – minőséget mennyiséggel nem lehet mérni.
Expresszív térornamentika
Írta: Muladi Brigitta
Péter Ágnes retrospektív kiállítása
Magyar Kortárs Galéria, Vermes villa, Dunaszerdahely, 2006. X. 6–XI. 4.
„A valóság állandó változásban van, akkor is, ha erre nem irányul kifejezett, racionális emberi szándék” – írja Whitehead Folyamat és valóság című könyvében.
Péter Ágnes ezt a gondolatot modellezi, alkotásai nem statikus tárgyak, hanem az installálás során a fény segítségével, vagy a szemlélő mozgását követve alakulnak, állandó mozgásban vannak. Nem egy mozdulatlan állapotot, hanem egy folytonosan módosuló alkotómunkát mutatnak be, és hasonlóan aktív nézési metódust kívánnak meg.
Megnyitó beszéd
Nem akarom közhellyel kezdeni, ezért néhány hellyel kezdeném.
Lent – Fönt,
Bent – Kint,
Itt, – Ott.
Aki Ient van a földön, afelett fönt ott van az ég. Aki felment a hegytetőre azelőtt lent ott a táj. Aki megjárta a poklok kínjait az alantról jött fel a földre, ha túlélte az alvilági utazást. Akit a tenger közepén bent hánynak a szelek, az a kinthagyottakra gondol, hogy erejét összeszedve kijusson. Aki a parton vár reményteli kínok között azt lesi jön e már, aki kint van a viharos vízen. Aki tehetetlenségében itt majd megőrül inkább lenne ott, hogy segítsen amannak, erejét megfeszítve küzdeni, együtt fohászkodni”csak el innen ki a partra óda”.
Péter Ágnes szobrai elé
2000. október 19. 1700 Miskolci Galéria, Rákóczi ház
Írta: Sólymos Sándor
Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy a megnyitót személyes hanggal kezdjem. Remélem, hamarosan kiderül, hogy miért teszem. A papírról felolvasott „beszéd” pedig senkit ne zavarjon, mert ennek az ad magyarázatot, hogy a forma itt, e helyt – gondolom nem véletlenül – nagyon fontos. Épp ezért, ha már a művek elkészítésére ennyi gondot fordított a művész, tiszteljük meg azzal, hogy az „elő-beszéd” is műgonddal készüljön, de akkor a forma fontos és pontos kell legyen.
Mítikus objektek
Írta: Lóska Lajos
Péter Ágnes 1978-ban végzett a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. Művészete igazán azonban csak a nyolcvanas évek közepén teljesedett ki, ekkorra vált karakteressé kifejezésmódja, és lelt rá meghatározó motívumára, a fokozatosan vékonyodó, tűhegyes oszlopra.
Ha egy pillantást vetünk az elmúlt évtízed szobrászatára, megállapíthatjuk; hogy igen sokszínű volt, számos irányzat együtt élése jellemezte. Meg mindig meghatározó volt a jó évtízeddel korábban debütáló újkonstruktivista-minimal artos irányzat, melyet azonban ebben az időszakban már a Csiky-iskola második geperációjának (Friedrich Ferenc, Klicsu Lajos) tagjai képviseltek Az évtized közepétől velük párhuzamosan dolgoznak az újkonstruktivizmussal teljesen ellentétes – színes, expresszív, archaizáló new wave szobrászok, Chesslay György és Mata Áttlla. Ugyan csak ebben az etapban kezdenek fellépni közösen a Samu Géza vezette Fáskör Huber András, Orosz Péter, Varga Géza Ferenc tagjai. Szintén ez időben indul az ötvenes évek rekvizitumait felhasználó, egyéni, irónikus kerámiaplasztikákat készítő installáció művész, Kicsiny Balázs, továbbá a klasszikus orosz konstruktivista hagyományokhoz kapcsolódó, a szerkezetes formákat antropomorfokkal ötvöző Gaál Tamás pályája.
Előszó
Írta: L. Menyhért László
Péter Ágnes kiállítása, illetve katalógusa ürügyén a magyar szobrászatról és főként a kortárs magyar plasztikáról írni, már csak hely hiányában is reménytelen vállalkozás. Művészetének tágabb kotnextusba helyezése, megértése és értékelése-elfogadtatása azonban néhány tágabb bevezető mondatot kíván.
A tér önmagán túl nő
Írta: Wehner Tibor
Bonyolult hatásrendszereket összpontosító, elvont jelentés köröket ércékenyen felvillantó, komplex alkotást állított Péter Agnes szobrászművész a budapesti Fészek Művészklub kör alaprajzú, fekete drapériával burkolt Herman termébe. A sötét kiállítóterembe illesztett munka bal terében a három tompán fénylő, álló formátumú acél-tégtalap gyűrött, rozsdás, balról jobbra három fázisban feldarabolt, elfekvő, gyűrt vaslemez-elemet hordozott – itt a padlón ólómlemeztekercsek feküdtek-, míg a jobb térben eltérő magas ságú, a mű középpontja felé emelekedő, ólomberakásával a térközpont felé forduló vaslemez gúlák álltak.
A rajzok
Írta: Beke László
Péter Ágnes szobrainak kvalitásairól leginkább a szobrásznő rajzaiból nyerhetünk távolabbra vezető információt. A nagy méretű, szénnel megdolgozott lapokon lendületes oválisok követik egymást, amelyek a kéz motorikus gesztusairól és valamilyen eruptív, turbulens erőről egyaránt tanuskodnak. Némelyik rajzon ezek a mozgások mintha kicsapódnának”, kiegyenlítődnének: elnyugvásukból…
Transzcendentális realizmus
Írta: N. Mészáros Júlia
Péter Ágnes műveit szemlélve arra kényszerül az ember, hogy intuitíve élje át a művész mondanivalóját, amely egyszerre szubjektív lét-interpretáció és a világ egységéről, teljességéről, a dolgok, jelenségek lényegéről, összefüggéseiről alkotott belső képzet, ugyanakkor titokzatos jelrendszer, amely ősi vagy eljövendő kultúrák töredékekben fennmaradt totemjeire, megsejtett emlék műveire emlékeztet, ismeretlen erők megsejtésére késztet magasabb szellemi tartalmak megértésére szólít fel, egyszóval megszólít és gondolkodásra, elhomályosult érzelmek, érzékek átélésére ösztönöz.
PÉTER Ágnes önálló tárlata – megnyitóbeszéd, Velence, 2019
Írta: N. Mészáros Júlia
Biztos vagyok benne, hogy a jelenlévők közül mindenki pontosan tudja, kicsoda Péter Ágnes, és mi mindennel foglalkozott a művészete mellett ez idáig, Egy ilyen kerek évfordulón (70 éves a művész) azonban mégis helyénvalónak érzem, hogy bővebben is szó legyen valamiféle életmű-összegzésről, Péter Ágnes alkotótevékenységének és művészetszervező, valamint oktatói munkásságának a bemutatásáról, és arról az elképesztő mennyiségű munkáról, amit a magyarországi művésztelepekért tett.
Kiállítás megnyitó, Péter Ágnes kiállítása az Erlin Galériában*
2008. szeptember 17. – október 13.
Írta: L. Simon László
„A pohár friss, tiszta növény” – írja József Attila a fiatalkori Pohár című versében. Pohár–víz–növény fogalmi hármasa jelenik meg Péter Ágnes legújabb művein, csak nem egészen úgy, mint József Attilánál, aki szerint „A források szivén pohár nő”. Péter Ágnes olvasatában: a tó vízén pohár nő… A művész és a kiállítást megnyitó író számára az otthon részét képező Velencei-tó vizéről van itt most szó, ahol a fogalmi hármas harmadik eleme egy olyan növény, amely ennek a kicsi, de barátságos tónak a nagy részét elfedi. A nádas, amely az életet jelentő őselem éke, amely hol zölddé, hol aranyló sárgává festi az algáktól barnás színben játszó velencei vizet, ahol kisebb járatok és nagyobb tisztások teszik változatossá a növényzetbe be kívánkozó csónakázók és kajakosok kalandozásait.